fejlec

A két fiatal lány véletlenül lett fültanúja a beszélgetésnek. Azóta visszakapták a hitüket…

szerző admin 4 863 views0

Két férfi ült le a padra, kezükben egy sakk készlettel, de játék helyett beszélgetni kezdtek az életről, a feleségeikről. Két lány ült nem messze tőlük, akik akaratukon kívül mindent hallottak. Nagy leckét tanult a szerelemről.
„21 voltam, amikor találkoztam vele. Megláttam, és nem tudtam, ki ő. De a barátaimnak már akkor azt mondtam: ott megy a feleségem…  A többi már történelem.


Minden egyes nap, amikor hazaértem a 12 órás munkából finom vacsorával várt. Miután a gyerekek elaludtak, és mindketten olyan fáradtak voltunk, hogy csak annyi erőnk volt, hogy beessünk az ágyba, mindig átöleltem, és boldog voltam, hogy a karomban tarthatom. Minden este elmondtam neki, hogy ő az én királynőm. És az én királynőm mindig csak annyit mondott: szeressem tiszta szívvel. Segített, hogy jó apa legyek, hogy szorgos munkával az egyről a kettőre juthassunk. Csodálatos volt minden egyes napunk.

Aztán egy nap megbetegedett. Nem aggódtuk túl a dolgot, mert mindenki megbetegszik néha. De az orvosoknak úgy tűnt, valami komolyabb dolog van a háttérben.
Megkérdezte, elvennék-e mást, ha ő majd meghal. Annyira aggódtam miatta, el sem tudtam képzelni magam másik nővel. Mondtam is neki, hogy soha ne lehet egy második királynőm.
Nem hitt nekem. A szemembe nézett, és azt mondta: tudom, hogy találsz jobbat, mint én. És minden embernek szüksége van egy nőre az oldalán. Te sem lehetsz boldog egyedül!

Néztem őt… belenéztem a nagy barna szemébe és ezt mondtam: drágám, nekem nem kell más nő az életembe, te vagy az egyetlen, akire szükségem van. Te vagy számomra az egyetlen.
Egy éven át harcoltunk a betegségével. Nem várt több vacsora az asztalon. ha hazaértem, kihoztam az ágyából a konyhába, és ő megvárta, hogy főzzek valamit. Ott ültünk, vacsoráztunk. Úgy szerettük egymást, mintha semmi nem változott volna.
A rosszabb napjain etetnem kellett. Sírt emiatt és bocsánatot kért, de mondtam neki, hogy nincs ebben semmi rossz. Annyira beteg volt… Alig tudott valamit csinálni, négy óránként be kellett vennie a gyógyszert…
Amikor megvacsoráztunk, visszavittem az ágyba, és átöltetem. Mondtam neki, hogy semmi nem számít, csak hogy a karjaimban tarthatom.”

Aztán itt egy kis csend következett be, a férfi mélyeket sóhajtozott. Majd folytatta.

„De a teste hiába küzdött. Amikor megint betegebb lett, mindketten tudtuk, hogy nem jön vissza belőle. Egy nap még ott olt a karomban, másnap pedig elment… Nem kellett több gyógyszer, nem kellett többé etetnem, nem kellett elviselnie a szörnyű főztömet…

A férfi hangja elcsuklott. Majd pár másodperc múlva folytatta.

“Nem tudom, mit tegyek a cuccaival. Úgy értem… nem tudok megszabadulni tőle. Minden ruhája még a szekrényben van, képek az ő oldalán az ágy mellett, ahol hagyta. Szeretném hinni, hogy még mindig itt van. A lányaim azt mondják, hogy vigye le a garázsba, de… ez még mindig a mi otthonunk, és érzem, hogy ő is itt van velem.”

Ismét csend lett. A másik együttérzően mondta:

„Barátom, nagyon sajnálom, ez annyira nehéz lehetett neked. Úgy értem… vigyázni rá, és mindent megtenni érte. ”

Barátja arcán egy kis mosoly villant meg:

„Nem kell sajnálnod! Ez egy kiváltság volt számomra. Kiváltság, hogy addig szolgálhattam a királynőt, ameddig élt. No, játsszunk egy partit!”

A két lány egymásra nézett, és ugyanarra gondoltak. Hisz ők is királynők…

►► KÉRJÜK LÁJKOLD ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS!

 

Facebook Hozzászólás
fent_slider
fent_slider