Ki emlékszik még az eredeti Túró rudira?

Nem ilyen íze volt, mint a mostaniaknak, és nem is így csomagolták!

A magyar túró rudi eredete 1954-ben indult, amikor magyar tejipari szakemberek tanulmányútra utaztak a Szovjetunióba. A szocialista tejipar tanulmányozása közben bukkantak a szirokra (magyarul: sajtocska). A tanulmányútról jelentés készült, mely a Tejipari Értesítő hasábjain került közlésre. Ebben sok más mellett ez az édesség is említésre került. Az ötlet megtetszett a vezetésnek és a termékfejlesztés gyakorlati lebonyolításával az erzsébetvárosi tejüzem művezetőjét, Mandeville Rudolfot és csapatát bízták meg, akit neve miatt sokan gondolnak a névadás ihletőjének – tévesen.
A túró rudit 1968-ban, a szovjet szabvány módosított változataként kezdték gyártani a Budapesti Tejipari Vállalatnál. Az első változatok, amelyek a módosítások ellenére még megtartották az orosz eredeti jellemzőinek nagyrészét, nem voltak sikeresek. Gyártotta a Szabolcstej mátészalkai tejüzeme, a Nagybánhegyesi Zalkatej, később párhuzamosan számos tröszti vállalat és TSZ-tejüzem is, mind eltérő névvel és csomagolással. Egyetlen túró rudi védjegy létezett és létezik, ez a Tejipari Vállalatok Trösztjének tulajdona volt, mely pöttyös csomagolása után Pöttyös néven került forgalomba. Ez a márkanév, valamint a túró rudi megnevezés is, nagybetűkkel, a Tejipari Vállalatok Trösztjének volt fenntartva.

A rendszerváltást követő privatizáció során a Friesland tulajdonába került, ez gyártja és használhatja kizárólagosan ezeket a védjegyeket. Ezért is hivatkozhatnak rá hirdetéseikben úgy, hogy az övék az igazi piros pöttyös.

Az első Túró Rudik piros pöttyös alufóliás papírba voltak csomagolva, és két végükön a papír meg volt csavarva, mint egy szaloncukor. Az alupapír belső részén fehér zsírpapír volt, ami gyakran átnedvesedett, elszakadt. Íze savanykásabb volt, mint a mostanié. A mérete pedig jóval nagyobb!

Ossza meg ismerőseivel is!