Lúdas népszokások Márton napján

A Márton-napi népszokások egyrészt a mezőgazdasági munkák befejezéséhez, illetve advent közeledtéhez kötődnek, másrészt egy legendához, mely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a  libák elárulták gágogásukkal.

Lakoma

Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, vásárok. Az ételek jellemzően libafogások: libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, illetve a ludaskása. Ugyanis a hiedelem szerint: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Szokás volt még, hogy a liba hátsó részéből küldtek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés.  A lúdpecsenyés vacsora végén már a kiforrott és iható újborral koccintottak.  Ezt hívják Márton poharának.

Időjóslás

A sült liba mellcsontjából jósoltak az időjárásra is: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Másik megfogalmazásban: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál” . A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik. A Márton-napi jeges eső viszont korai tavaszt jelent.

Ajándékozás

Szent Márton napja határnapként szerepelt, ez volt a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. A Márton-napi járandóság szerepelt a papok, a tanítók és a pásztorok javadalmai között. Márton-napon fizette meg a gazda a pásztoroknak az ún. bélesadót vagy rétespénzt, míg a pásztorok többágú vesszőt (Szent Márton vesszejét) ajándékoztak a gazdáknak, és tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat.

A ma nemzedéke már csak  a  hagyománnyá vált libaterelés izgalmait ismerik.