Disznós dolgok a múltból – Nálatok milyen volt a “forgatókönyv”?

Ugye így jó “nekimenni” a télnek, teli kamarával? Ehhez bizony disznótor kellett, ami hajdan nagy esemény volt mindig a családban.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ilyen tájt mindig előjönnek gyermekkorom disznótorainak emléke. Előző nap már mi is izgultunk, vajon milyen lesz…meddig halljuk a visítást..aztán az elcsendesedés után megkönnyebbültünk. A férfisereg – szinte alig pirkadt –  megkezdte a perzselést, természetesen szalmával. Az áldomás és pogácsa nem maradhatott el. Kellett is a hidegben! Aztán reggelire a hagymás vér, emlékeztek az illatára?

Utána a bontás, szelektálás, melyik részéből mi lesz. Ez mind férfimunka volt! Néha lecsúszott egy-egy pohár bor is.

Ezalatt az  asszonyok is serénykedtek ám! Tisztították, húrolták a bélt, készítették elő a hurkához a belsőségeket. Közben feltették főni a finom orja levest, a toroskáposztát is.

Előző napon sütött rétes, vagy szilvalekváros hájas zárta a menüsort.  Még most is érzem a számban az ízét!

Ebéd után elkezdődött a hurka- és kolbásztöltés, mellette az üstben lassan sült a tepertő. Bizony az esték télidő tájt hamar beköszöntöttek, igyekezni kellett a munkálatokkal!

Vacsorára megkóstolhattuk a frissen töltött és megsütött hurkát, kolbászt, pecsenyét. A segítő rokonoknak, szomszédoknak ekkor pakoltak a finomságokból kóstolót.

Ma már ez az esemény is sok mindenben változott: akár  eszközök tekintetében, vagy a feldolgozás mikéntjében. Van úgy, hogy csak féldisznót dolgoznak fel, vagy csak kolbászt töltenek.

Neked milyen emlékeid vannak erről az eseményről? Nálatok is ilyen volt a „forgatókönyv”?