Ne hagyd magára!

Karácsony közeleg, de rá vagyunk-e lélekben hangolódva a a szeretet ünnepére?

Rohanunk, vásárolunk, készülünk, kit mivel lepjünk meg. Sorra vesszük a családtagokat, senki ne maradjon ki. De gondolunk az egyedül élő szülőkre, nagyszülőkre is? Hiszen ők is tartoz(ná)nak még valakikhez. Ne feledjük, nekik mindig ünnep, ha rájuk nyitják az ajtót!

Emlékezz, ő hányszor segített, vagy dédelgetett, ha arra volt szükség?A felnevelt gyermekeket, unokákat, ha kellett ápolta, etette, ment az oviba, aztán a suliba értük, vigyázott rájuk, játszott velük, együtt  tanult, kikérdezte a leckét, vigasztalt a lelki bánatban, de cinkostárs is tudott lenni. Önmagát háttérbe szorítva, fáradtan sem mondott soha nemet. Igen, elteltek az évek, a gyermekek,  unokák felnőttek, egyetemre mentek, élték az életüket, aztán a munka, a család… és egyre ritkábban jöttek. Nem fogja mondani, hogy mindez mennyire fáj neki legbelül, mert nem akar bántani.

Probléma, ha netán kórházba kerül, s a gyermek, unoka messzi-messzi lakik. Még rosszabb a helyzet később, mikor már nem tudja egyedül ellátni magát, esetleg állandó orvosi felügyeletre vagy ápolásra szorul…

Nézz magadba, mindent megtettél, megteszel érte? Miért nem szakítasz egy kis időt rá, annak is örülne, ha csak felhívnád  telefonon, hiszen megérti, hogy nem tudod gyakran látogatni. Tudod, Te is megöregszel egyszer…

Karácsony- a szeretet ünnepe, az évből csupán csak két nap, de a többin is lehetne egymásra odafigyelni, egy jó szót, vagy csak egy kis mosolyt adni. Meg kéne próbálni!