Emlékszel, ezekért “ragadtunk” a képernyőre?

„ Meglátok egy embert, rögtön azt vizsgálom, milyen állatra hasonlít, meglátok egy állatot, s azt keresem, milyen emberre emlékeztet. Torz a szemem: animációnak látom az egész világot.”

Dargay Attilára, a magyar rajzfilm egyik királyára emlékezzünk!

Hét éve, hogy eltávozott az az ember, aki sokunknak szerzett felejthetetlen perceket, akinek a rajzfilmjein nem csak mi, de a gyermekeink is felnőttek,  kacagtunk a fordulatokon, izgultunk a főszereplőkért, drukkoltunk, nehogy a gonosz győzzön…

A Képzőművészeti Főiskolát 1948-ban végezte el. 1951-ben a Nemzeti Színház díszletfestője, 1951–1954 között a rajzfilmgyártásban gyakornok, 1954–től 1957-ig tervező, 1957-től rendező. Humorát nemcsak a szakmai elismerések, alkotásainak népszerűsége, hanem azok nézettségi mutatói is visszaigazolják. Történeteivel minden korosztályt meg tudott szólítani, nevettetni. 2007-ben Budapest díszpolgárává választották.

A hatvanas évek elején, az  “animációs új hullámban” Jankovics Marcellel és Nepp Józseffel  együtt teremtette meg az első magyar rajzfilmsorozat népszerű hősét,  Gusztávot (1964).

Ezt követte többek között a Pom Pom meséi (1978-82) és A nagy ho-ho-ho-horgász (1982-84).

Dargay ezeket rendezőként jegyezte, a rajzoló Sajdik Ferenc volt.

Maradandót alkotott a rajz-játékfilmek területén is: Lúdas Matyija 1976-ben a második magyar egész estés rajzfilm volt, amely számos külföldi és magyar díjat kapott.

1980-ban jött az óriási  népszerűséget hozó Vuk, amelyet a Szaffi (1984) és Az erdő kapitánya  (1987) követett.

Még  emlékezetes rajzfilmjei a Sün Sámuel, a Hetedik testvér, Három nyulak és sorolhatnánk….

Ezeken túl a jelentős számú képregénye is nagy népszerűségnek örvendett, melyek a Pajtás újságban és a Füles rejtvényújságban jelentek meg, de számos mesekönyvet és ifjúsági kiadványt is illusztrált rajzaival.

Nektek melyik volt a kedvencetek?