Nyugdíj: nagy bajba kerülhetnek a mai negyvenesek

Egyre többször hangzik el, hogy ketyeg a Nyugdíjbomba.

Akik most középkorúak, különösen nehéz helyzetbe kerülhetnek. A nyugdíjrendszer nem lesz a végtelenségig fenntartható, mert egyre tovább élünk és kevés gyerek születik. Ezért lesz elkerülhetetlen, hogy robbanjon a nyugdíjbomba.

2030-ban várhatóan 2,1 millióan mennek majd nyugdíjba, és csak másfél millióan lépnek be a munkaerőpiacra. Ebből az következik, hogy akik most mennek nyugdíjba, azok még a fizetésük 80 százalékát megkapják, de a mai negyvenesek már csak a keresetük 20-30 százalékára számíthatnak. Vannak akik bizakodóbban, és 50 % körüli arányról beszélnek. Egy biztos, megélni nem lehet majd a nyugdíjból.
Sokakat nem érdekel ez a kérdés, de van akit komolyan aggaszt. Abban egyetértés van, hogy egy átlagos keresetű ember az öngondoskodással most nem tud foglalkozni.

A nyugdíj kapcsán legtöbben arra gondolunk, hogy az a munka amit leteszünk az asztalra, sincs arányban azzal, amit majd kapunk érte. Ráadásul a legtöbben képtelenek tíz-húsz évre előre gondolkodni. Van, aki megtehetné, hogy megtervezi a nyugdíjas éveit, mégsem teszi, mert úgy gondolják: „Azok után, hogy végiggürcöltem és adóztam az életemet, még az is az én dolgom lesz, hogy idős koromban eltartsam magam?”

Spórolni ugyan lehetne, de miből, mennyit és hogyan? Egy mai negyvenéves többnyire nemcsak magáról gondoskodik, hanem legalább egy gyerekről is. A jobb anyagi helyzetben lévők spórolnak valamennyit, mert tudják, hogy az iskolák fizetősek lesznek, és szeretnének adni valamit „útravalóként” is. Aki tud, félretesz a családnak a nehezebb helyzetekre vagy lakásfelújításra. Az, hogy emellett még magának is félretegyen valaki, szinte reménytelen. Pedig még havi hétezer forintnak is értelme lenne, mert ez 4-5 millió forintot jelentene, de van aki azt mondja, érdemi megtakarításhoz legalább a fizetésünk 15 százalékát félre kellene tenni – ami idős korunkra 20-30 millió forintot eredményezhetne.

Mi hát a megoldás? Összeszorított foggal spóroljunk, hogy meglegyen az időskor biztonsága, vagy takarékoskodjunk akár azon az áron, hogy kevesebbet költünk magunkra és a családunkra? Esetleg örüljünk annak, hogy valahogy megélünk, és bízzunk abban, hogy idősebb rokonainktól majd számíthatunk valami örökségre? Azon lehet vitatkozni, hogy mit tudunk tenni a nyugodt időskorért, de nem lehet és nem is tanácsos a kérdéssel nem foglalkozni…